ZENEBÚZA

Szóval bocs attól a pár embertől, aki látogat erre. Sok faszság volt, meg kedélyállapot zavar. Lényeg a lényeg, a zenebuzulás újra indul. Tervben van egy blog-költöztetés, de ez nem jelenti azt, hogy nem frissülnek a dolgok itten. Fészbúkon is elérhető a Zenebúza, szóval várom a jelentkezését annak a pár idegennek, aki, alkalomadtán, idetéved és válogat az eddigi szemétből. Próbálok visszatérni, mert lenne miről írni. Igértem korábban egy jelentősebb megaposztot Andreának, meg utána a Floyd-vonalból a hatodikat, de ezek későbbre esedékesek. Lesz pár szó az elmúlt félév nagy eseményeiről és a  hozzájuk tartozó slágerekről. Mégegyszer mindenkitől bocs.

A dal pedig a következő, aminek szerzőjét Hakapunk ismertette meg velem, de ez nem a Spanyol Szahara lesz, hanem egy másik a Totális Élet Mindörökkéről a Csikók előadásában:

Semmittevős szombat délután volt. Kellőképpen elfáradtunk az ébredésben és a főzésben. Mit lehet ilyenkor tenni? Nézzünk meg egy fasza filmet. Nem nagyon volt kézzelfogható ötletem, de Andreának mindig vannak jó gondolatai, és egy korábbi beszélgetés kapcsán eszébejutott egy remekmű, amit feltétlenül pótolnunk kell. Nem tudom anno miért nem akadt fent a szitán, pedig ígéretes szereplőgárda vonult fel Tim Roth-tal az élen, továbbá egyedülálló történet még ígéretesebb zenével. Két filmrészletet meg egy dalt gondoltam ide.

Arcok a táncparkettről, számomra favorit jelenet...

Nem sütöm el a poént, ha bemutatom a főtémát a filmből. Ez volt az a dal amitől felsírtam hogy: 'ázzég! Ezt a dalt Roger Waters írta! Később derült ki, hogy Morriconéval kooperálva sikerült összehozni e művet.

Itten pedig Waters alkotása, ami először a Flickering Flame lemezről hallható eredeti változatában, bár remélem senki sem sértődik meg, ha most a filmzenét posztolom. Ebben a változatban Eddie Van Halen nyomja a szólót.

Remélem adtam kedvet a film beszerzéséhez, bár nem csak a dalok miatt érdemes megnézni. Nekem akkor pont abban az időben kellett.

                                        Floyd vs. Lips

                         Return to The Dark Side of the Moon

Mielőtt belekezdenék még azért megteszem a megfelelő előkészületeket, mégpedig leveszem a szóbanforgó lemezt a polcról, felteszem, hadd  pörögjön, bontok egy sört, ami ha elfogy, borral pótolom, de csak akkor ha nem érnék a szöveg végére. Felveszek a székben egy kényelmes pozíciót, kortyolok italomból és írok...

 Az előző Floyd vonalban már volt szó a Dark Side-ról és annak jelentőségéről, viszont most újra szerelmes vagyok belé, szóval ömlik a csapból. Persze nem magától jött a dolog. Nem erőltettem volna a stúdió albumot, ha a Flaming Lips nem adja ki újra, persze a saját szájuk ízére méretezve.

Jól sikerült a visszatérés a Hold sötét oldalára, de ez nem azt jelenti, hogy követendő példa, azazhogy ha életedben először hallasz a Dark Side-ról akkor, normális esetben, nem az az első asszociációd, hogy The Flaming Lips, hanem értelemszerűen Floyd, ugyanis korábban keveredtem vitába felvilágosulatlanokkal, akik egy tökrandom előadónak a feldolgozását tekintették az eredetnek, holott kurvára nem az.

Szóval attól még jó. Magasabbra ugyan nem fog emelkedni mint az őse, legalábbis az én szememben, mivel van benne hiba, de ez majd a későbbiekben kiderül. Egy lemezre írtam a régi és az új változatot, és azt az autóban hagytam. Szerencsére úgy alakult, hogy sokat kellett utazni, ezért sikerült megismerkedni mindkettővel.

Kezdjük is el akkor:

                                Speak To Me / Breathe

Elterülsz a szobádban a szőnyegen. Ablak nyitva, kint napsütéses délután, jobb esetben madárcsicsergés, szarabb esetben városi zajok. Volume feltekerődik maxra. Keringésed felveszi a ritmust, és veszel egy kúrvanagy levegőt.

                                              Vagy...

Elterülsz a gyepen többed magaddal, napsütésben. Talán van nálad fű, de az sem baj ha nincs. Levegőt nem győzöd venni. Felkeltek, indiánként táncoltok körbe egy tűzrakást a komáiddal, majd mikor elfáradtok, kiterültök megint...

                                           On the Run

 Ahogy illik, elmész Clarice Starlingolni az erdőbe. Felpörgeted magad annyira, hogy ne kelljen azon aggódni, hogy a gyík kutyaszarató párok ebei  rád marjanak, mikor elmész mellettük a szűk ösvényen...

                                               Vagy... 

Beülsz a komáiddal a kocsiba, hogy hajtsatok valami étket vagy szeszt. Piros lámpáknál, minden ablak lent, még esőben is. Hangerő a maxxon túl.a dal végén meg belehajtotok egy üzlet kirakatába, aminek mocsok erős riasztó szirénája van...

                                               Time

Egész nap ez a dal jár a fejedben. Munkahelyen halkan dúdolod, szólót fütyülöd. Mikorra haza érsz az ajtóban előadod hangosan az utolsó három strófát, a szomszédok és az arra haladók örömére. Talán megtapsolnak.

                                               Vagy...

Ébresztődet beállítod úgy, hogy ez a dal szóljon mocsok hangosan. Nem tudod miért kell felébredned, hiszen semmi dolgod. Rendbeteszed magad, elképzeled milyen lett volna, ha a Lips még szólót is tett volna bele a dalba, kicsit zavart is vagy emiatt, mert nem ehhez szoktál. Majd kimész a többiekhez és folytatod a táncot a tűz körül, ahol abbahagytad...

                                  The Great Gig In The Sky

Szétfolysz egy kanapén az üres szobában. Tv kékje gazdátlan jár az arcodon, meg a falakon, ezért van egy minimál stroboszkóp hatás, ami éppen még nem tartozik bele a zavaró kategóriába. De tökmindegy mert máshol jársz. A képzeletedben te vagy Rick Wright és épp a billentyűk előtt vagy, és lenyomsz egypárat. Előtted meg álmaid nője, aki üvölt a mikrofonba.

                                                Vagy... 

Épp te vagy a hangulatfelelős egy partin, és felteszed a dalt, amiről az avatatlan ostobák azt hiszik, hogy valami lassúzós gyíkság. Aztán belenyúlsz a volumekontrollba és tolod felfelé. Extázisban vagy a zúzdában, de aztán elmúlik mikor újra lelassul. Mindenki néz rád hülyén, mert Díp Pörpülös kappanhangon sikerült elüvöltened azt, amit a csajnak torzítva kellett...

                                            Money

Zuhany alatt éneklős. Eszedbe jut a videóban szereplő sok tőzsdés madár, ahogy épp a papírjaikkal vesződnek, meg persze az a baromisok csilingelő apró illetve, ha antiszemita vagy, akkor más is. Szólónál megragadod a zuhanyrózsát és elkezded gitárként kezelni. Póverszlájd közben kicseszel magaddal, mikor sikerül kitépned a csaptelepet a falból.

                                               Vagy...

Ez a dal baromira nem tetszik, és átugrod...

                                          Us and Them

Igyekszel lenyugodni ahogy tudsz a napi stresszes szarözön után. Hazafele a boltban megragadsz valami jó bort, majd ahhoz mérten készítesz fasza vacsorát. Az ebédlőasztalnál még gyertyát is gyújtasz. Elkerülöd, hogy kiakadj azon, hogy magányos vagy...

                                              Vagy...

Ugyanaz mintha a Floyd változatot hallgatnád, csak nem borért mész, hanem "fűszerért".

                                    Any Colour You Like

Autóban hangerő az egekben. Könnyed csordul, mikor meghallod a világ legjobb szinti effektjét és onnantól kezdve nem fogod elfelejteni. Nyomsz egy gitárszólót légből, persze most is mindenki látja, és most is ugyanúgy leszarod.

                                               Vagy...

A prizma felbontja a fehéret és lesz belőle koncerten egy pszichedelikus headbang.

                                         Brain Damage

Kivagy már a melótól. Már a ló túloldalán vagy, a kattant kolegáiddal együtt. Szól a dal a fejedben, és látod, hogy minden beszürkül, kihűl. Valami készül fent az égen és te vagy egyedül, aki felnéz és látja, hogy hiányzik egy darab a Napból...

                                             Vagy...

"I can't think of anything to say except... I think it's marvellous! HaHaHa!" 

                                            Eclipse

 A Nap helyén már gyémántgyűrű van és te énekled hangosan az utolsó sorokat.  

                                      All that you touch
                                      All that you see
                                      All that you taste
                                      All you feel

                                           nincs  vagy...

                       And everything under the sun is in tune
                       But the sun is eclipsed by the moon.

Tűzkarika az égen. Szövegelés. Szívdobogás. Vége...

Koncert nyáron olcsóért. Eszter szerint nem lesz minimális érdeklődés, bár határainkon belül nem túl ismert, mert a jó dolgokat mindig kiszorítja a szenny. De a kőrajongók (mint ahogy én is) talán megjelennek, főleg hogy csak 3,5 a beugró. Az új lemezt nem sikerült még beszerezni, de a Dreams-szet sikerült ronggyá hallgatni. Kings Of Convenience után szabadon ajánlom. Anno tervben volt egy tribjút bend alakítása Dfjvel meg R. Balázzsal, a SpaceSh!t egykori dobosával. Nem lett belőle semmi, mert részegen lehet ugyan terveket szőni, megvalósítani másnap már nem. 

Két dalt gondoltam  ide, ami nekem favorit. Fogyasszák.

Most nincs időm írni, mert szakdolgozom. Hajam hullik, fogam is, ma nincs alvás, helyette viszont van dal.

Forever Young

Nehezen viseli a szervezetem az Alphaville előadásmódját, de aztán jött a Youth Group és onnantól kezdve új értelmet nyert a dolog. Bár most így hallgatva az eredeti állapotot, annyira nem tartom trének bár a videó felér egy kissebb audió-vizuális-disztrojjal. Az ellenszenvem kialakulásának elmaradása valószínűleg abból ered, hogy megszűnt a sLágerrádió, és nem kapjuk már többé ezt a mocskot legalább egy héten kétszer. A Group változata viszont okozott nekem egy kurvajó nyarat még pár éve, persze ezt is Eszternek köszönhetem, mint itt a blogban már sokmindent. Autóban nővel valahova elmenekülve, vagy pedig napsütésben a zöldön heverve hallgatva a legjobb, vagy ahogy éppen a helyzet hozza.

Alphaville

Youth Group

Az elmúlt évben általam legtöbbször hallgatott alkotás, szégyen, hogy most került elő, holott már korábban is helye lett volna itt. Furcsa lesz de nem róla fog szólni az írás. Csak annyi köze van hozzá, hogy időközben szomorú emlékké vált a történések miatt, majd kimosódott mikor minden kezdett újra értelmet nyerni, persze megint visszaesés történt, aztán most megint felemelkedés készülődik. Újra meghallgattam év végén, és úgy döntöttem, ebbe a kategóriába sorolom. Keserédes dal, '09 is ilyen volt.

Imént tartottunk Rönével évösszegző beszélgetést Szilveszter éjszakáján, mindketten megegyeztünk abban, hogy gusztustalan évet hagyunk magunk mögött, melynek emléke elég mély nyomot hagyott. A nyárról viszont elég nehéz volt megállapítani, hogy milyen is volt valójában. Borzasztóan kezdődött az tény: halálesetek (még öngyilkosság is, ismeretségi körből), szegényedés anyagilag, züllés erkölcsileg, részemről szakdolgozat bebukása és barátnő elvesztése, és ennek következtében nagy mennyiségű pénz beváltása dohányárura, alkoholra, tudatmódosító szerekre, fejedelmi ebédekre a Paulusban. Szóval a nyár így kezdődött. Aztán kezdtem felépülni. Renivel kitaláltuk, hogy hozzuk össze megint a régi barátikört itthon, és csináljunk nyarat. Nem bővült nagyra a számunk, de így is sikernek könyvelhetjük el a dolgot. Zsolti beszállt, és időnként Péter barátunk is hozzánkcsapódott. Nem merném azt állítani, hogy ez volt a legszarabb nyaram, mert sikerült megmentenünk együtt valamit a régi időkből. Kaptam két kurvanagy pofont az élettől, de ha ez kellett ahhoz, hogy újra működjön közöttünk az összhang, akkor kurvára megérte.

Nyár végén beléptem egy hosszabb hullámvölgybe, mert magamra kellett maradnom a gondolataimmal, amíg a többiek elkezdték az évet. Viszonyom a szüleimmel egyre csak romlott. Pécsre menekültem időnként az alkoholmámorba. Gyönyörű ősz volt, bár én rosszul lettem tőle, mert előző kapcsolatom utórengéseit generálta bennem. Mélyben hasítottunk, mikor kiderült anya problémája, de emiatt elkezdődött egy enyhe ívelés fölfelé. Új arcok jöttek, új tapasztalatok. Egyikük rádöbbentett arra, hogy nekem fontosak a szüleim. Hálás is vagyok érte, viszont bántottam őt egy félreértés miatt. Veszteség, de muszáj volt olyan útra lépnem, aminek a végén nincs elszámolni valóm a lelkiismeretemmel. Reménytelinek tűnik a mostani állapot, bár iszonyú nehéz, tűzben edződik, még maradtak sötét fellegek fölöttünk, bár előreláthatólag kitisztul majd az ég.
A boldogság és a bánat mezsgyéje pengeél, amin táncolok és mindkét oldalról fogják a kezem, és a tetteim határozzák meg, hogy ki ránt magával.

Kis szerencsével úgy alakul, hogy nem kell mostanság lejátszani az "eltemet" kategória dalait a ismerős közönség előtt...

Pécs utcáin haladok, folyok, csúszok valahová. Este van azaz, hogy mégsem, alig múlt 5 óra, csak a téli időszak baromsága ez a korai napnyugta. Emiatt fáradt vagyok, azazhogy korábban jutok el a semmittevés állapotába annak ellenére, hogy dolog lenne bőven. Még mindig ömlök lefelé, most már a sétatéren, havas szökőkút, forraltbortól bódult idősek fiatalok a környéken, holott "cigánypéntek" van, és hol van még a vasárnap, mert ez a hét pont szombaton is melózós hét.The Libertines című lemezt hallgatom a vele azonos nevű bandától. Tinglitangli fisfos kis zenekar miről már megemlékeztem egy korábbi írásban még az előidőkből. Semleges hangulatomban elérek az alábbi dalig, majd eleresztek egy mosolyt, és örülök annak, hogy íme egy új dal, amit majd ittasan fogunk énekelni Rönéékkel, amit persze majd gitárral fogok kísérni, szabadtéren, mikor már túl vagyunk az első virágok nyílásán és valamivel zöldebb lesz a látkép. A helyszín remélem Pestország (bár utálom, meg lehet nincs ott annyi zöld), vagy egyéb, csak nem otthon.

Itten a dal:

p.u.l.s.e.

Emlékeztek a tokra, amiben benne volt ez a remekmű? Sokáig ott volt fent a polcon, piros lámpája pár másodpercenként villant egyet a sötétben éveken keresztül. Mára már kialudt a fény, de ez nem azt jelenti, hogy a varázs megszűnt. Sőt, inkább erősödött bennem. Első Floyd lemez, amit  érintettem, illetve hallottam. Eszköz nélkül is lejátszom a fejemben minden másodpercével, még az egyetlen apró hibájával is, amit High Hopes című dal 4. percének 24. másodpercében követett el a hangmérnök (egy alig hallható rövid sipító hangról van szó, ha fülessel hallgatod balról fogod érezni), kivétel nélkül az összes kiadott lemezen rajta van ez a hiba. Kezdő Floydosként anno rögtön mélyvízben kapálóztam, mikor felcsendült a Shine On You Crazy Diamond. Majd sokáig a Learning To Fly, majd a Sorrow című dal, aztán a Coming Back To Life és így tovább. Párhuzamosan lettem oda a Division Bell-ért és a Momentary Lapse of Reason-ért. És persze mindenek előtt a Darkside Of The Moon-ért, ami mindenidők legfaszább lemeze. A teremtés után a második legnagyobb csoda ami végigsöpört a világon. Ha ott lettem volna a Voyager 1 és 2 űrszondák kilövése előtt, az aranykorongok mellé becsúsztattam volna a Darkside Of The Moon-t is. A p.u.l.s.e. hanglemez első felvonása eltér a videótól, ami pár dallal kevesebbet jelent (mint pl: Astronomy Domine, Hey You, Great Day For Freedom), viszont található olyan dal is, ami a hanglemezen nincs meg (mint pl: Take It Back, One Of These Days)

Tehát dalok sorban így:

Part I.

1. Shine On You Crazy Diamond
2. Learning To Fly
3. High Hopes
4. Take It Back
5. Coming Back To Life
6. Sorrow
7. Keep Talking
8. Another Brick In The Wall (Part 2)
9. One of These Days

Part II.
1.Speak To Me
2. Breathe In The Air
3. On The Run
4. Time
5. The Great Gig In The Sky
6. Money
7. Us And Them
8. Any Colour You Like
9. Brain Damage
10. Eclipse
11. Wish You Were Here
12. Comfortably Numb
13. Run Like Hell

Üdv megint. Mostanság sok idő telik el két dal között szakdolgozat írás és sok teleportálás miatt. Többnyire csak akkor tudok írni, mikor valami szarság van, de azért becsúszik időnként egy-egy kellemes élmény. Most sem történt semmi olyan dolog, amire ne lehetett volna számítani, ezért bírtam aludni, viszonylag sokat is, mert most ébredtem. Sziklavár vagyok, és menedéket nyújtok annak, aki már megérdemli. Nem kell időt utazni, se előre, se hátra. Most éppen homályos a jövő, de van elképzelés a továbbiakra. A múltban meg már eleget gázoltam. Nemsokára szabadulok. Kulcs a kezemben, zárat még nem választottam. Talán nem kell egyedül belépnem az ajtón.
A dal kicsit popzene, de azért elég fasza. Hallgassátok meg a Jön című lemezt, mert azért van ott még faszább dal is, bár általában kedélyállapot függő, hogy melyik a favorit.